Eredeti cím: How Green Was My Goblin!
Magyar cím: Milyen zöld volt a manóm!
Megjelenés: 1966 augusztus

Új rajzoló, régi ellenfél. Steve Ditko nem csak egyszerű rajzolója volt a Pókember képregényeknek, hanem a kitalálója és társírója is egyben, így távozása valószínűleg érzékenyen érintette Stan Lee-t. A hiányt pótolandó, valami nagy horderejű sztorival kellett, hogy előálljon, és ez a borító alapján sikerült is neki: Pókember legnagyobb ellenfele a Zöld Manó tűnik fel újra, ráadásul leleplezi Petert! Hát kell ennél izgalmasabb történet?

Ugorjunk egyből a közepébe, pontosabban a Manó főhadiszállására. A gonosztevő megunta, hogy Pókember állandóan keresztbe tesz neki, ezúttal végleg el akarja intézni ellefelét. Ehhez pedig készen is áll egy nagyszerű tervvel, melynek lényege, hogy felfedi a szuperhős személyazonosságát a világ előtt!

Peter közben ellátogat az orvoshoz, mivel úgy érzi megfázott egy kicsit. A doktor elmondja neki, hogy pár nap alatt kiheveri, viszont a nagynénjére jobb lesz, ha vigyáz, mert bármi nagyobb ijedelem akár a halálát is okozhatja.

Peter elhatározza, hogy sokkal óvatosabb lesz, nehogy valami bajba keveredjen, ami miatt May néni aggódni kezdene. A suliban Gwen Stacy rábeszéli a többieket, hogy próbáljanak meg kedvesek lenni Parkerrel, de hősünk persze megint bele van merülve gondolataiba, így oda se figyel osztálytársaira, amikor azok barátságosan köszönnek neki. Ekkor fut be Harry Osborn is, akit apja hoz kocsival és kicsit vitatkoznak is valamin. Harry egész nap letört, Peter próbálja megvigasztalni, akinek elmondja, hogy apja egy ideje egyáltalán nem foglalkozik vele.

Hősünk suli után kikapcsolódásként magára ölti jelmezét, majd körbenéz a városban. Az Empire State Building tetején épp egy csapat bűnöző akarja kirabolni a turistákat. Ez Pókembernek jó kis testmozgásnak ígérkezik, így rátámad a gazfickókra. Verekedés közben gyanús lesz hősünknek, hogy a banditák nincsenek is meglepődve, sőt mintha számítottak is volna Pókember érkezésére, majd egy füstbombát hajítanak rá, amiből fura gáz tör elő.

Peter nem érez semmi különöset, viszont a távolból a Zöld Manó figyeli az eseményeket és örül, hogy bevált a terve, ami nem más, minthogy a speciális gázzal eltompítsa ellenfele pókösztönét! Hősünk mit sem sejtve továbbáll, miután átadta a terepet a rendőröknek, majd teljes nyugalommal átöltözik egy kietlen sikátorban. Pókösztöne hiányában nem veszi észre, hogy a Zöld Manó egész végig lesi őt, sőt elkezdi követni.

Peter útja a Hírharsonába vezet, ahol kibékül Ned Leedsel a múltkoriért, majd eladja a délelőtt készült képeit Jamesonnak. Mikor este hazaér nem kis meglepetésére a Zöld Manó fogadja a háza előtt!

Peter teljesen meghökken, hogy hogyan jöhetett rá legnagyobb ellensége a valódi énjére. De legfőképpen azért aggódik, hogy May néni nehogy meglássa őket, hiszen ez akár végzetes is lehet számára! A gonosztevő eljátszadozik kicsit Peterrel, aki nem tud hálót lőni rá, mivel nem szerelte fel a kilövőt - a siklója füstjével beteríti, hogy ne kapjon levegőt. Hősünk nem is sejti, hogy ezzel milyen nagy szívességet tett neki, mivel May néni kinézve az ablakon a fura zaj miatt, csak nagy füstöt lát. A Manó megunva a játszadozást, komolyabb fegyverekhez nyúl.

Peter gyorsaságának köszönhetően egy ideig elkerüli ezeket, de egy vakítóvillám és egy füstbomba végül földre küldi. A Zöld Manó gúzsba köti és elviszi a főhadiszállására, ahol valami borzalmas véget eszelt ki hősünk számára. Peter közben magához tér és próbálja húzni az időt, hogy ki tudjon szabadulni a kötelek fogságából, mire ellenfele is felfedi valódi énjét, aki nem más, mint Norman Osborn!

John Romita, az új rajzoló jó munkát végzett. Az arcokat még kicsit szokni kell, viszont bevallom a Pókember rajzai jobban tetszenek, mint Ditkoé. A rész izgalmas volt, hősünk nagyobb bajban van, mint eddig valaha volt. Legnagyobb ellenségének kezében ott van a legnagyobb fegyver, a valódi énje. Viszont egyelőre fogságban van és a Zöld Manó épp végezni készül vele. Vajon lesz lehetősége megúszni ezt a szituációt? És ha igen, akkor meg tudja-e őrizni titkát?