Eredeti cím: Spider-Man / Spider-Man Vs. The Chameleon
Magyar cím: Pókember / Pókember a Kaméleon ellen
Megjelenés: 1963 Március
 

Cirka fél évet kellett várni, hogy a bemutatkozó történet után megjelenhessen az első önálló Pókember képregény, amiben rögtön két sztorit is kapunk! Vágjunk is bele rögtön.

Már az első lapon megkapjuk a Marvel képregényekre annyira jellemző önajnározó szöveget, igaz itt még elég szolid formában, ami valahogy így hangzik: "Biztosan sok hősről olvastatok már történeteket, de ilyet még nem, mert nem volt olyan hős még, mint Pókember!"

A történet elején kapunk egy kis visszaemlékezést, hogy mi is történt az előző részben, majd máris szembesülünk a Parker család legfőbb problémájával: Ben bácsi halála miatt nincs semmi jövedelmük, így már a ház bérelti díját se tudják fizetni. Peternek megfordul a fejében, hogy szuperképességét bűnözésre használja, de azután gyors elveti az ötletet. Nincs más választása, mint hogy otthagyja az iskolát és dolgozzon. Persze ebbe May néni nem megye bele, így hát Pókember újra visszakerül a showbizniszbe. A siker azonban rövid életű, mivel a Hírharsona című lap bűnözőnek állítja be Pókembert, így a tv producer kirúgja. Itt ismerkedünk meg J. Jonah Jamesonnal, a Hírharsona kiadójával, aki valamilyen ismeretlen okból gyűlöli Pókembert és az újságot használja fel, hogy a közvéleményt a saját kedve szerint alakítsa.

Peter teljesen kétségbe van esve, hiszen meglátja nénikéjét, amint a családi ékszereit eladja, hogy pénzhez jusson, ő pedig tehetetlen, mert Pókemberként nem kap sehol munkát, amíg bűnözőnek hiszik.

Másnap Peter ellátogat egy eseményre, ahol Jameson fia, az űrpilóta készül Föld körüli pályára indulni. Természetesen az űrkapszula meghibásodik és csak Pókember képes a pilótát megmenteni.

Peter örül, hogy így most nagyot nőtt Jameson szemében, de a másnapi újságot olvasva teljesen összetörik: Jameson úgy állítja be az ügyet, hogy Pókember volt az aki elrontotta az űrkapszulát és így akarta elvenni a sikert a fiától.

Második történetünk kezdetén Peternek ragyogó ötlete támad: csatlakozik a Fantasztikus Négyeshez, így hivatásos szuperhősként keresheti a kenyerét. Sikeresen be is jut a főhadiszállásukra, viszont ők behatolónak hiszik és rátámadnak. Rövid csetepaté után Pókember végre el tudja mondani szándékát, viszont a Négyes elkeseríti: ők egy non-profit szervezet, így nem kapnak fizetést se.

Eközben a város másik végében egy fura ember, a Kaméleon tevékenykedik, aki maszgyűjteménye segítségével bárki alakját fel tudja venni. Miután a rádióban hall Pókemberről elhatározza, hogy az ő személyazonosságát veszi fel, hogy titkos katonai terveket lopjon el, így ráterelve a gyanút.

Ehhez azonban Pókembernek is van egy két szava, aki rövid üldözés után sikeresen elfogja a Kaméleont a helikopterén. Az átváltozás mestere a rendőröket átvágva próbálna megszökni, de Pókember ismét túljár az eszén és végül sikeresen letartóztatják.

A záró képsoron a Fantasztikus Négyes tagjai az újságot olvasva gondolkoznak arról, hogy mi lesz vajon, ha Pókember tényleg a bűnözés útjára lépne.

Hát ennyi. A beharangozáshoz képest annyira nem volt jó a sztori, dehát fogadjuk el, hogy ez a 60-as évek.

Érdeksségek:

• A füzet második felében az írók kicsit szórakozottan Peter Palmernek írták mindenhol Parker nevét.