Eredeti cím: The Goblin And The Gangsters
Magyar cím: A Manó és a gengszterek
Megjelenés: 1965 Április

Egy ismerős vigyorog ránk a borítóról, a rég nem látott Zöld Manó tér vissza hősünket boldogítani. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Manó Pókember eddigi legnagyobb ellenfele, hiszen őt egyedül nem sikerült még elkapnia. Ezek alapján úgy vélem, ismét egy izgalmas részt fogunk olvasni.

A nyitó képsorokon a Zöld Manó épp egy alvilági bandavezérrel, Lucky Loboval tárgyal. Azaz nem is tárgyal, hanem követeli, hogy átvehesse a helyét. Persze a gengszter hülye lenne ez tenni, így ráuszítja embereit a jelmezesre.

A Manó elegánsan egy villanógránátot hajít közéjük, majd az ablakon keresztül távozik. Ezt éppen meglátja egy újságíró is, aki egyből megírja, hogy a Zöld Manó lecsapott az alvilág vezérére.
Másnap reggel a kertvárosban Peter Parker konstatálja, hogy tegnap kimosott Pókruhája még nem száradt meg teljesen, ezért ma nem is nagyon léphet akcióba, így meglátogatja Bettyt az irodában.

Útközben az újságban meglátja a hírt a Zöld Manóról, és elbizonytalanodik, hogy vajon ellenfele jó útra tért-e. Az irodában egy másik ismerőssel is találkozik: Jameson épp Frederick Foswellel beszélget, akit legutoljára a 10. részben láthattunk. Ő volt a Nagy Ember, a híres bandavezér. Úgy látszik gyorsan kiengedték a börtönből, Jameson pedig jó kapcsolatai miatt visszaveszi a Hírharsonához újságírónak. Peter persze rosszat sejt, ezért követi a fickót, azaz követné, ha nem hagyta volna otthon a pókruhát száradni.
Közben a Zöld Manó is szervezkedik, Lobo egyik emberétől szerez egy listát főnöke piszkos ügyeiről, amit kicsit később Foswell ad át Jamesonnak. Ezek ketten úgy látszik összedolgoznak.
Peter otthon felölti az immár megszáradt jelmezét, majd útnak indul kideríteni, hogy mi folyik a háttérben. Belefut egy rendőrségi rajtaütésbe, ahol a bandatagok a hátsó kijáraton menekülnének. De mielőtt bele tudna szólni, látja, amint a Zöld Manó közbelép és megakadályozza a szökést. Hősünk komolyan elgondolkozik, hogy ellenfele tényleg jó útra tért. Ezt legkönnyebb úgy kideríteni, ha követi. Természetesen ez a Manó tervének része volt: becsalogatja Pókembert Lobo főhadiszállására, hogy egymást intézzék el. A hálószövőnek persze ez csak könnyed testmozgás, a hat bandatagot nagyobb erőfeszítés nélül legyűri, sőt még arra is van ideje, hogy a szomszéd szobából odaszóljon May néninek, hogy később fog hazamenni.

Miután kiszórakozta magát, Pókember kikérdezi a főnököt, hogy tulajdonképpen mi a fene is folyik itt. Végre megtudja tőle, hogy a Zöld Manó a helyére pályázik, de ügyes tervével mindekit becsapott: az újság hősnek állítja be, a rendőrség azt hiszi, hogy nekik segít, és még Peter se tudta, hogy most mi is a szituáció. De most a teljes igazság tudatában a Zöld Manó után ered, és megkezdődik a küzdelem. Egy gyárépületbe zuhannak, ahol a Manó szakadatlanul hajigálja hősünket bombáival, aki próbál kitérni előlük, vagy hálójával elkapni azokat. Viszont a gonosztevő kelléktára sem végtelen, így kénytelen menekülőre fogni.

Itt az idő Pókembernek a cselekvésre, aki észreveszi, hogy úgy mint a Manónak a bombái, neki is kifogyott a hálója. Még utolsó erejéből utána veti magát, de ellenfele ügyesen kitér előle és elmenekül.
A Zöld Manó otthon kíváncsian hallgatja a híreket a rádióban, mikor bemondják, hogy Lobo teljes bandáját elfogta a rendőrség. Úgy látszik nem vált be a terv, mert banda nélkül nincs minek a főnöke lenni.
Peter az irodába visszatérve kihallgatja, hogy Jameson megdícséri Foswellt, amiért segítségével kerültek rács mögé a gengszterek. Elhatározza, hogy jobban odafigyel erre az alakra, hiszen valami nincs rendben vele.

Izgalmas rész volt. A Zöld Manónak már harmadjára sikerült elmenekülnie, igaz most nem vált be a terve. Ráadásul valami készülődik a háttérben. Ez a menet még nincs lejátszva úgy érzem.